Elhatároztam, hogy én is megpróbálkozom a zserbóval, de azért elolvastam Lajos Mari receptjét is, mert nála mindig lehet tanulni valami trükköt, hogy hogyan sikerülhet jobban, szebben. Na és még - bevallom - jó pár receptet összevetettem, mert nem voltam elégedett a töltelék arányaival. Persze ahány recept, annyiféle. Ráadásul ugye különböző mennyiségű tésztához voltak megadva az adatok, úgyhogy egy csomó számolás és arányok meg ilyesmi után eldöntöttem, hogy pontosan miből sütöm a zserbót.
Az alap a Horváth Ilona féle recept, ezt használtam a tésztához, annyi különbséggel, hogy tej helyett langyos tejfölbe kevertem az élesztőt, mivel a maradék tej a hűtőben nem volt elég bizalomgerjesztő. 😅 A töltelékhez (úgy éreztem, ez a sütemény akkor jó, ha relatíve sok benne a töltelék és kevés a tészta) más arányokat választottam, a tetejére pedig kakaós máz került, mert azt nálunk mindenki jobban szereti, mint a tortabevonósat.
Ebből a receptből egy közepes tepsinyi zserbó lesz, az én tepsim 23x30-as. 30x40-es gáztepsihez 600 g lisztből kell készíteni a tésztát arányosan.
Eléggé izgultam, hogy milyen lesz a végeredmény, de amikor másnap reggel levágtam a szélét, megnyugodtam, mert teljesen zserbószerűen nézett ki, és aztán az ebéd során osztatlan sikert aratott. 😃
Eléggé izgultam, hogy milyen lesz a végeredmény, de amikor másnap reggel levágtam a szélét, megnyugodtam, mert teljesen zserbószerűen nézett ki, és aztán az ebéd során osztatlan sikert aratott. 😃
Hozzávalók:
a tésztához
- 100 ml tejföl
- 10 g élesztő
- 350 g liszt
- csipet sütőpor
- csipet só
- 40 g porcukor
- 1 tasak Bourbon vaníliás cukor
- 200 g vaj
- 1 tojás
a töltelékhez
- 200 g dió
- 50 g porcukor
- 500 g házi baracklekvár
- 100 g cukor
- 20 g (kb. 1½ púpozott ek.) holland kakaó
- 50 ml víz
- 100 g vaj
A lisztbe belekeverjük a sütőport, sót, porcukrot, vaníliás cukrot, elmorzsoljuk vele a hideg vajat. Itt most tényleg teljesen el kell morzsolni, nem mint az almás piténél, tehát ne maradjanak nagyobb darabok. Közben fellangyosítjuk a tejfölt, elkeverjük benne az élesztőt és a tojást, az egészet a liszthez öntjük és összegyúrjuk. Nekem elég ragacsos lett és kellett bele még egy kis maréknyi liszt, hogy formálható, nyújtható legyen, viszont így nagyon rugalmas, könnyen nyújtható tésztám lett.
Hűtőbe tesszük pihenni, miközben előkészítjük a tepsit és a tölteléket. A tepsi alját kibéleljük sütőpapírral. A diót megdaráljuk, elkeverjük a porcukorral és három egyenlő részre osztjuk (83 g). A lekvárt is kimérjük 3 egyenlő részre (165 g). A tésztát 4 egyenlő részre osztjuk (kb. 200 g).
Az első tésztát vékonyra kinyújtjuk és a tepsibe helyezzük. Olvastam olyan verziókat, hogy sütőpapíron nyújtsuk ki és úgy tegyük a tepsibe, de ezzel a tésztával nem kellett ilyen trükkökhöz folyamodni, mert nagyon jól kezelhető és nem ragad. Megkenjük az első adag lekvárral és megszórjuk az első adag cukros dióval.
Ezt kétszer ismételjük, majd a negyedik tésztalappal befedjük. Konyharuhával letakarva szobahőmérsékleten 1 órát kelesztjük. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra, a sütemény tetejét villával megszurkáljuk és 35 percig sütjük.
Ha kisült, késsel óvatosan körbevágjuk, ahol esetleg odaragadt a széléhez, egy sütőpapírt teszünk a tepsi tetejére, arra meg egy nagy deszkát, és egy határozott mozdulattal megfordítjuk, kiborítjuk a süteményt. Így a teljesen sima alja lesz felül, erre jöhet majd a csokimáz.
Na de előbb meg kell várni, hogy teljesen kihűljön. 😩
A mázhoz összekeverjük a cukrot a kakaóval és a vízzel, egy kis lábosban addig főzzük, míg jó sűrű nem lesz (akkor jó, ha vízbe cseppentve azonnal lesüllyed az aljára), akkor levesszük a tűzről és belekeverjük a vajat.
Ha megdermedt a máz, forró vízbe mártott és szárazra törölt pengéjű késsel lehet szépen szeletelni.