Amerikai almás pite (alaprecept)

Először egy pár éve jutott eszembe, hogy ki kéne próbálni az igazi amerikai almás pitét, úgyhogy elkezdtem vadászni a neten egy jó receptet. Hamar kiderült, hogy jó almás pitét nem egyszerű sütni, ráadásul ahány ház, annyi szokás. A tésztának puhának és omlósnak kell lennie, és kicsit rétegesnek, amit azzal érünk el, hogy hideg hozzávalókkal dolgozunk, és a vajat nem morzsoljuk el teljesen a liszttel. Erre Amerikában egy speciális eszközt használnak:
Enélkül is meg lehet csinálni, de tény, hogy macerásabb, én is beinvesztáltam végül egy ilyenre.  
A másik a piteforma. Az összes recept 9 inches piteformáról beszél, ami átszámítva 23 cm átmérőjű kerek formát jelent 4-5 cm magas széllel és peremmel, ahol a dekoratív cakkos széle helyezkedik el majd a piténknek. Na ilyet itthon akkor nem lehetett kapni. Most már elérhető, de a 23 cm-es továbbra sem standard, és elég drága is. Én végül egy IKEÁs porcelán sütőformát vettem, aminek pereme ugyan nincs, de a célnak teljesen megfelel. 

Rengeteg receptolvasás, videónézés és néhány pitesütés után kikristályosodott A RECEPT, amit azóta is nagy sikerrel használok. 

 Hozzávalók egy 23 cm átmérőjű piteformához:

 - a tésztához
  • 350 g liszt
  • 225 g vaj (csak vajjal jó, ne is próbálkozzunk margarinnal)
  • 2 ek. cukor
  • 1 tk. só
  • 100 ml jeges víz
- a töltelékhez
  • 800 g alma
  • 100 g cukor
  • 2 ek. keményítő
  • 2 ek. citromlé
  • citromhéj (opcionális)
  • fahéj
  • 20 g vaj
  • 50 g dió

Hideg hozzávalókkal dolgozunk. Ez azért fontos, mert ha a vaj megolvad, a liszt felszívja és így nem lesz finom réteges a tésztánk. A víz tényleg legyen jeges és lehetőség szerint gyorsan dolgozzunk és keveset érjünk a tésztához kézzel. 
A lisztbe belekeverjük a cukrot és a sót, majd a vajjal könnyedén elmorzsoljuk, míg csak borsószem nagyságú vajdarabkák maradnak (ne tovább!). 

Hozzáadunk annyi jeges vizet, hogy éppen összeálljon. (Ez nekem általában 100 ml, de előfordult már, hogy kicsit több kellett. Túl sokat semmiképp se adjunk hozzá, mert kemény lesz tőle a tészta.) Kb. 700 g súlyú tésztánk lesz, amit én egy kicsit nagyobb és egy kicsit kisebb részre szoktam osztani, kb. 400-300 g-os adagokra. Korong alakúra lapítjuk és fóliába csomagolva behűtjük legalább egy órára.
A töltelékhez az almát meghámozzuk, kivágjuk a csutkáját és vékony szeletekre vágjuk. A többi hozzávalót a vaj és a dió kivételével összekeverjük és az almához adjuk. A diót apróra vágjuk.
A nagyobbik tésztakorongot jól lisztezett deszkán kb. 28-30 cm átmérőjű koronggá nyújtjuk és belehelyezzük a piteformába. A formán túlnyúló peremet ollóval visszavágjuk úgy, hogy kb. 1½ cm széles lelógó tésztaperem maradjon, az alját megszurkáljuk. 
Megszórjuk a durvára vágott dió felével. Megtöltjük a töltelékkel, megszórjuk a dió másik felével és a tetejére vajdarabkákat rakunk. 
Az aljából levágott tésztadarabkákat hozzácsapjuk a másik tésztakoronghoz, melyet az előzőhöz hasonló módon kinyújtunk és betakarjuk vele a megtöltött pitét.
A felső tésztalap szélét végig behajtjuk az alsó tésztalap széle alá, és ujjainkkal cakkos dekoratív peremet készítünk a pitének. A pite tetejét négy irányban bevágjuk úgy, hogy a vágatok középen egymással nem érintkeznek (itt távozik majd a keletkező gőz), ha maradt felesleges tésztánk, díszíthetjük is a pite tetejét tetszésünk szerint.
A pitét visszatesszük egy félórára a hűtőbe (én most ezt kihagytam, mert már meleg volt a sütő, de ha be van hűtve, akkor sütéskor jobban tartja a formáját), közben előmelegítjük a sütőt 220°C-ra. 15 percet sütjük, majd visszavesszük a hőfokot 180°C-ra, és további 45 percig sütjük. 
Csak kihűlés után szeletelhető. (Tényleg! Nagy a kísértés, de megéri megvárni azt a pár órát.)

 Ez egy alaprecept, ami nekem a legjobban bevált, természetesen a fűszerekkel lehet kísérletezni, én is raktam bele már gyömbért, vaníliát... stb. A dió helyettesíthető mandulával, vagy el is hagyható, a funkciója az, hogy felszívja a felesleges nedvességet, és így ne ázzon el a tészta. Szinte bármilyen gyümölccsel tölthető, kedvenceink az áfonyás (naná), erdei gyümölcsös, barackos (ősziből és sárgából is finom), meggyes, cseresznyés, körtés. A cukormennyiséget ízlés szerint lehet igazítani, mi kicsit savanykásan szeretjük, ezért 100 g-nál még sosem raktam bele többet.